A lámpás fénye


 

Lámpást kaptam a kezembe. Ajándékba kaptam. Vajon mit kezdjek vele?

Ha bekapcsolom, működik...világít...fényt visz oda ahol sötétség van. Ha kikapcsolom ott is sötétség lesz, ahol eddig világosság volt. Én dönthetem el, hogy fény vagy sötétség vegyen körül. A lámpa fényét megtarthatom magamnak, de oszthatok belőle másoknak is. Én dönthetem el, hogy szeretnék tisztán látni és érezni, vagy sötétben botorkálni.A fényesség utat mutat számomra. Először bukdácsolok rajta, mint a gyerekek a kavicsos utakon, majd szép lassan megtanulom hogyan kell rajta járni. Néha a kavics feltöri a talpamat, és bizony fájni szokott, nem csak kívülről, hanem belülről is. A lámpa hol kevésbé, hol erősebben világít, de a lényeg, hogy most már nem botorkálok a sötétben. Az ajándékot azoktól kaptam akik szeretnek, így a fénnyel szeretetet is kaptam grátiszba. A lámpa elfér a tenyeremben, de a fényárja és a szeretet melege az hatalmas. Úgy döntöttem, felviszem a szívem magasságáig, és érzem melegét, mígnem a szívem átveszi fényét, így már belülről is fénylek. Érzem ahogy egyre csak növekszik, színei csodálatosak, ismerkedem vele, figyelem varázsát. Azóta fénnyel szövöm az életem fonalát, és bármennyire is nyomaszt néha a sötétség, igyekszem vigyázni, hogy fénye és melege már soha többé ne aludjon ki. Inkább megosztom másokkal is , mint a gomba, ha táplálva van szaporodjon és hogy megsokszorozódva, fényözönben térjen vissza hozzám. Azóta is Hálás vagyok azoknak akik e lámpást akkor a kezembe nyomták. Szívem szeretetének fénye sugározza be életüket, és mindazokét akik szívük fényét és melegét ugyan úgy megosztják másokkal.


Berta Katalin

Megjegyzések