A gyertya lángja ősidők óta jelképez számunkra valamit.
Hol ünnepelünk, hol emlékezünk általa.
A láng fényt hoz az életünkbe, a sötétségben megvilágítja utunkat, hogy el ne tévedjünk.
Most az emlékezés miatt gyújtunk gyertyát, visszagondolva azokra akik már nem lehetnek jelen életünkben.
Egy pillanatra visszatekintünk a múltba, felidézve a régi emlékeket.
Szívünkben ott ég a vágy, szeretteink emléke. Életre hívjuk őket, hogy egy rövid kis időre magunkhoz öleljük.
A gyertyaláng fényében, szívünk meleg szeretetével öleljük magunkhoz a múltat, majd az elfogadással, főhajtással, tiszteletünket adva továbbengedjük. Visszatérünk jelen életünkbe, hogy megmutathassuk azt, amit a gyökereink által képviselünk.Tesszük a dolgainkat, mindennapi teendőinket a megbékélés erejével, tiszta nyitott szívünk,és hitünk által.De a gyertya fénye mindig itt marad nekünk, tiszta fényével, a remény sugaraként melengetve Lelkünket.
Berta Katalin
Berta Katalin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése