Álmomban

Álmodtam!

Álmomban nem a Földön jártam. Messze, nagyon messze, fent, képzeletem végtelen kék tengerében.
Halk szavakra nyílt fülem, és csak úgy repkedtek felém, jobbról, balról, elölről, hátulról, fentről, lentről.Próbáltam megérteni, értelmezni őket:

Megbocsájtás,Elfogadás, Befogadás, Bizalom, Önkifejezés, Tudatosítás, Kiteljesedés, Harmónia, Belső Rend, Egység, Szeretet, Áldás, Béke, Vidámság, Tisztaság, Szépség, Lélek.

Szédültem, forgott velem a Világ, majd a sötét éjben egy hatalmas, erőteljes fénysugár állította meg cikázó gondolataimat és egy csodálatos Angyal csengő hangon szólt hozzám:

Tiszteld az Életet! Örülj a Létezésnek! Szeresd a Fényt, és szolgáld! Az Áldott Fény majd vezet, gyógyít, átalakít, megvilágít! Élj a Fényben és majd rájössz, hogy a Fény benned van! Egy vagy a Fénnyel! Te magad vagy a Fény!
Van egy Világotok, hogy megtöltsétek Fénnyel, azt egy helyen kezdhetitek; a saját Szívetekben!

Mielőtt bármit is szólhattam volna, az Angyal eltűnt. Dobogott a Szívem, erőteljes lüktetése egy verset hozott elő emlékezetemből:

Barlang mélyén Forrás fakad,
Ha vigyázol el nem apad.
Szíved mélye rejt egy Titkot,
E Kincset kell megtalálnod!
Virág szirma, ha kitárul,
Kincse ragyog Ön-Mag-átul.
Szórja Fényét a Világra,
Földre, Égre, Önmagára

Messziről jött hangok szóltak még sejtelmesen:

Ha Te is áramolsz az Élettel, Táncolsz a Lélekkel, a Tánc egyre-egyre gyorsul, de ne félj, mert a végtelen lehetőségek tengeréből Lényed új -eddig talán nem ismert- gyönyörű dimenziói tárulnak fel, ha engeded.......

Köszönöm! Köszönöm ezt a Csodás Álmot!

Berta Katalin