Nagyon szeretem a kora őszi hajnalokat. A harmatos fűben, a csillámló fények között csodákra talál a korai kelő. Minden arany már, a napsugár is, bár nyári tüzéből veszített ugyan, de még egy kis kegyelmet ád. Szeretem a réteken, a ködös pára fátylán átszűrődő fénysugarak játékát. Ilyenkor az aranyló hajnal apró vízbuborékokat fűz a pókhálók selymére, mely gyöngyökben pereg alá.
A madarak éneke már nem a nyárról szól, de még mindig friss, játékos. A napfény, a reggeli harmat, a természet ezernyi tárgya, az erdők tölgyfái, és a fák, bokrok gyökerénél a megannyi bogyó és termés, akik a következő élet reményében várnak, a csodás színeiben pompázó falevelek a mindent helyreállító szeretetet jelképezik.
Titokzatos életerő hatja át az egész természetet - erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot az egész Univerzumban; ez él a szellőben lebegő atomnyi bogárban, a selyemszálakon lebegő apró pókokban, ez ad szárnyakat a madaraknak és táplálja az éhes rigófiókákat; ez bontja ki a rügyeket, és gyümölcsé alakítja a virágot, majd ölünkbe pottyanva ízlelhetjük, csodás aromáját.
Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak az egész természet megvilágosodik, - a világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik. Az ember egyesülése a Teremtővel és a természettel, a törvény általános fennhatósága, befolyásolja az elmét és átformálja a jellemet.
Ezek a törvények irányítják a szív tevékenységét, szabályozzák a test életáramának keringését. Ezek annak a hatalmas Értelemnek törvényei, akinek törvényes hatalma van minden élőlény felett, mert Tőle indul ki minden élet. Minden ember csak a Vele való összhangban találhatja meg igazi önvalóját. Minden élőlény létfeltétele: az Isten életerejének elfogadása által fenntartott, folyamatosan változó és megújuló élet, amely a Teremtő akaratával összhangban folyik, mint egy folyó.
Ezt a titokzatos életerőt láthatjuk minden hajnalokban, és reggeleken, amikor még minden csendes körülöttünk. Ez az időszak alkalmas arra, hogy a gőzölgő kávé mellett, pokrócba csavarodva megfigyeljük a természet szabad, csodás hullámvarázsát. Elmélázzunk önmagunkon. Vajon merre tart a mi kis életünk, vajon jó irányban haladunk? Mit tehetünk egyénenként egy személyben, hogy a természet törvényeit tiszteletben tartva, mi emberként, ismét annak szolgálatába álljunk? Nos mindenesetre kezdésnek, jók ezek a csendes hajnali és reggeli órák.
Berta Katalin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése