Egység

 Az egyéni szint kivetülése a közösségi szintre avagy az egységesülés vagy annak kettészakadása.

A közeljövőben, ahogy eddig is, legfontosabb tényező az egység létrehozása és annak megélése lesz.   A felébredési lehetőséget megkaptuk, melyben benne van a tanítás is. Most az a feladat, hogy miképpen történik annak önmagunkban való integrálása és a megoldáshoz vezető út megtalálása. Át kell értékelnünk a "biztonság" kifejezésben rejlő mondanivalót, hisz egyénenként változik, hogy kinek mit jelent a személyes, szociális, anyagi vagy más biztonság, vagy csak sokszor a biztonságérzet. 

Nos be kell látnunk, hogy a pénzhez és az anyagi javakhoz való kötődés, közel sem adja meg ezt számunkra, és ez most sorra bebizonyosodik. Ezért célravezetőbb ha függetleníteni tudjuk magunkat tőle. Ha felismerjük, hogy az életünkben a szívünkre, a tudatunkra, önmagunkban vetett Isteni hitünkre támaszkodva találhatjuk meg az igazi biztonságot, akkor ez a biztonság érzése tartós lesz, és a továbbiakban már nem függünk a külső tényezőktől. Az egységesülés, avagy a kettészakadás elkerülése érdekében fontos tanítás most az emberi értékek, a magasabb rendű egyetemes emberi erények előtérbe helyezése, a magasabb rendű emberi érzelmek megélése, mint az empátia, a részvét, az együttérzés, az egymás segítése, az etnocentrikus közösségi gondolkodás.

Természetesen szükséges ehhez az önismeret, saját magunk Isteni megélése, az önelfogadás és önszeretet által valamint az én megértése. Mi az ami motivál bennünket, hol vannak elakadásaink. Ha valaki nem képes önmagát elfogadni, önmagát szeretni, az mást sem képes. Ha önmagát nem képes megérteni, akkor mást sem. Ha feldogozatlan problémáink vannak, az elkövetkező időszakban az akár hirtelen haraggal, mások hibáztatásával, erőszakkal, agresszivitással jelentkezik.Vajon milyen érzelmeket váltanak ki bennünk külső tényezők azáltal, hogy a tudattalanunkban elrejtett mélyben gyökeredző sebeket próbálunk elrejteni. A tűzhöz is elég egy kis szikra és képes egy egész erdőt lángba borítani és elpusztítani. Ezért érdemes, önmagunkban megvizsgálni és tudatosan kezelni ezeket a problémákat. Csak az képes a szabadságával élni, aki kellőképpen ismeri önmagát, realizálja azt, felelősséget tud vállalni önmagáért és szabad akaratával döntéseket hozni és cselekedni. Szembe kell néznünk saját félelmeinkkel, beismerni elismerni, elfogadni, hogy hibázhatunk, de rajtunk múlik, hogy hogyan folytatjuk tovább. Nem a félelem, az agresszivitás kell hogy vezéreljen minket, hanem egymás szeretete,megértése, segítése, támogatása.  

 Az egyéni szint rendbetétele után, ideje a családi rendszeren belül is rendet tenni. A felborult családi rendszer kihatással van a közösségi életre így az egységre is. Ha a családon belül mindenki a saját helyét tölti be, az apa az apáét, az anya, az anyáét, a gyermek pedig a sajátjáét, akkor az is egy biztos pont lesz az életünkben. Az apa adja a biztonságot, stabilitást és a hitet az élethez.Tehát, ha az apa megoldja a feladatait, családját védelmezi, teret biztosít az élethez, akkor a helyén áll. Az anya adja a szeretetet, gondoskodást, megértést, az érzelmi klímát az élethez. Számára nem az egyéni karrier, a siker, az egyéb társadalmi szerep kell, hogy fontos legyen az anyaság helyett, mert akkor feladat és teljesítmény orientálttá válik, és családjától, gyermekeitől is ezt várja el. A szeretet helyett pedig az elvárás jelenik meg. A gyermek pedig a szülei iránt érzett szeretetből megfelelési kényszer alá kerül, vagy nárcisztikus személyiséggé válik, és sok egyéb probléma alakulhat ki a gyermek fejlődésében.   Ha a családban mindenki a helyén van, akkor az kiegyensúlyozottan működik, a gyermekkorból eredő problémák nem alakulnak ki. Akkor már nem az lesz a lényeg, hogy gyorsan megírd  a gyermeked helyett a leckét, hanem segítesz neki megérteni, érzelmileg támogatod és életre neveled, ezáltal a család is beépülhet az egység létrehozásában. Tehát itt az ideje az erkölcsi, szellemi megújhodásnak önfejlesztés, tágabb értelemben a családi rendszer helyrehozatala által. 

Fontos tanítás lesz az is, hogy a kialakult  segítő és a segített helyzetben, nem mindegy, hogy miképpen nyújtunk segítséget annak aki segítségre szorul. Halat adunk neki folyamatosan, vagy megtanítjuk horgászni. Az aki segítségre szorul csak függő helyzetbe kerül az által, hogy csak a halat nyújtjuk neki, ahhoz a lehetőséghez képest, hogy saját maga tudjon halat fogni.Vagyis segíteni, hogy megértse, hogy most éppen miben van és miért, olyan segítséget adni a kezébe, aminek felhasználásával saját maga megismerésével, fejlődésével,érzelmeinek kezelésével, lehetőségeinek felismerésével jut el addig, hogy tudatos akaratvezetésben éli életét. Nem mások alárendeltjeként működik , nem él függőségben, nem másra hárítva, felelősséget vállal önmagáért, felismeri és megtalálja, hogy hol a helye a világban, az egyetemes rendben. 

Mert az Univerzumban egyetemes rend uralkodik. Erre hívják fel a figyelmünket jelenlegi bolygóállásaink is, hogy itt e Földön nem ez a rend uralkodik, az bizony megbomlott, tehát változtatni kell rajta. Nem  mondom azt hogy mindez könnyű , de önuralommal, önfegyelemmel, a hatalmi harcok figyelmen kívül hagyásával, az érzelmi játszmáink kiiktatásával, szeretettel, együttérzéssel, bizalommal, félelemnélküliséggel lehet változtatni. Akik felismerik és visszatérnek ehhez az összhanghoz, e szerint fogják élni az életüket, akik viszont megragadnak az elakadásaik, hatalmi, pénzügyi, és vagyoni értékeik mentén, veszteségeket fognak megélni. Csak a legnagyobb baj az, hogy a vesztesek, nem csak ők lehetnek hanem maga az egység is. Ahol pedig sérül az egység ott sohasem lesz rend. A tét tehát  nem kevés, hanem óriási, mondhatni egyetemleges. Kívánom tehát, hogy gondolkodjunk el azon, hogy egyénileg, családi és közösségi szinten, ki, mit tehet azért, hogy a Földön is egyetemes rend uralkodjon.

 Berta Katalin

életgyógyász és életvezetési tanácsadó