Egyedül a világban

Egyedül a világban !

Merengek, vajon hogyan alakulna az életem,
ha egyedül lennék a világban és senki nem lenne velem.
Sétálok, figyelem a virágokat, bokrokat, fákat,
Lelkem gyönyörét érzem az egész tájban.
Szemlélem a világot,
s nem tudok betelni a madarak csodaszép dalában.
Ha nem lenne más, üres lenne az egész világ,
 hiányom, ki töltené be? ...nem szól a szóvirág.
Sóhajom magasan száll fel az égre,
dalomat ki hallaná, ki érezné szívem robaját ?
Ki nyújtaná kezét ölelésre ?
Nem lehet ez már csak délibáb?
Ki hívna ?...gyere, légy részese életem táncának,
Ki fogná kezem, ki húzna, ki vezetne,
gyermeki lelkem játékában?
Ki kérne, hogy adjam szívem szeretetét,
és ki rakna helyre, ha netán eltévednék?
Ki tanítana?...hogy lásd szíveddel a világot,
és ki mondaná meg, hogy a sötétben
a fény nem csak pislákol?
És én...kinek nyújtanám karom ölelésre,
kit részesíthetnék szívem gyönyörében?
Kivel lejtenék táncot, lágyat, vagy gyorsat, ritmusost,
kivel játszanék gyermekien kacagóst ?
Kit tanítanék  az élet dalára,
s kinek fognám kezét, ha nem lel útjára?
Kinek nyújtanám vállam, könnyei szárítására,
s kinek adnék vigaszt lelke bánatára?
Csodás ez a világ, de mégis üres, ha más nem lenne,
ha mindezt valakivel megosztani nem lehetne.
A kapcsolat kell, és kell a szeretet,
kell a tanítás, a lecke, az ölelés, a könny is tisztító,
kell a dal, mely lélekvidító, kell a léleknek lélektársa,
mindezt megleli az ember, az ember társaságában,
Nem lenne jó egyedül a Világban,
Egymás nélkül nem élhetnénk ebben a nagy Univerzumban!

Berta Katalin