Önismeret

Amikor elhatározza az ember, hogy önismeretet tanul, még nem igazán van tisztában azzal, hogy mit is jelent az önismeret gyakorlása. Manapság igazán hangzatosnak tűnő tevékenység.
De igazán akkor tudja meg az ember amikor nekifog. Én a keserű pirulához hasonlítanám.
Bizony az ember szája íze nem a csodálatos habos, mézes, cukorka és csokoládé érzetével találkozik. Az igazság fénye megvilágítja azokat a dolgainkat, amikről nem akarunk tudomást szerezni,           
el akarjuk rejteni nem csak mások, hanem önmagunk elöl is.
Nem könnyű szembe nézni vele és inkább a megfutamodást választjuk és azt mondjuk, idáig is jól meg voltam, miért is kellene megváltoztatnom mindazt ami már biztos egy bizonytalanra, miért is lépnék a biztos talajról egy ingoványosra.
Az elején még egy kicsit érdekesnek tűnik, de ahogy az ember egyre mélyebbre és mélyebbre ás, mindig cudarabb csontvázakkal találkozik. Kétségek, félelmek, bizonytalanság, elfojtott düh, harag, irigység, önbizalomhiány ,mások megítélése, okoskodás, mindez jól elrejtve, álarc mögé bujtatva, mert hát ki ne akarná csak a jó oldalát megmutatni és ki ne akarna tudomást sem venni róla.
Természetesen rögzült dolgaink is vannak, amiket szinte észre sem vesszük, hogy mikor is csatlakozott az hozzánk, mellénk, belénk.
Amikor pedig lehull az álarc, a festett mosoly, rájössz, hogy mindez csak illúzió volt.
Hát igen, ezek a felismerések nagyon tudnak fájni.
A fájdalom elviselése sem könnyű, mert a fájdalmunkban hibáztatunk mindent és mindenkit.
Úgy gondoljuk, hogy akkor kevésbé fáj, de nem igaz, mert ezzel megint csak saját magunkat csapjuk be.
Mindenki először kereső lesz. Én is kerestem valamit. Valamit amit akkoriban nem tudtam megfogalmazni, csak azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből.
Igazán nem voltam boldog. Nem is tudtam megfogalmazni, hogy mitől is lehetnék az.
Természetesen mint mindenki én is kívülről, mástól, más emberektől, más tárgyaktól, helyzetektől, vártam a boldogságot. Hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy meglássam, megértsem azt, hogy azt nem kívülről kell várni, mert az  ott van önnön bensőnkben.
A boldogság csak belülről fakad, és nem kapjuk meg ingyen, azért bizony keményen meg kell dolgozni. Meg kell ahhoz találni a Lelki békénket, az egyensúlyt az életünkben. Meg kell tanulnunk az élet törvényeit, és azt tiszteletben tartva élni és tenni a dolgunkat.Tisztelni a saját és mások életét. Meg kell tanulni igazán tiszta szívből szeretni, elsősorban önmagunkat, mert addig ameddig önmagunkat nem szeretjük, mást sem leszünk képesek.
Az életünk ajándék, ennek megfelelően kell bánnunk vele. Mindez nem könnyű mert a jelenlegi világunk amelyben élünk nem erre tanít bennünket. De szerencsére vannak tanítók akik viszik a fáklyát és világítanak , és segítenek nekünk. Nem azt mondják, hogy könnyű lesz, de mellettünk állnak és fogják a kezünket.
Én is még mindig kereső és tanítvány vagyok, de remélem hogy ezen az úton  még sok mindent megtanulok és tapasztalok majd és egyszer remélem, hogy tanítóvá is válok.

Versben fogalmazva

Aranyosi Ervin: Találd meg önmagad!

Mikor megszülettél még önmagad voltál,

aztán a lelkedtől messze kóboroltál.

Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál,

megfelelni másnak folyton megpróbáltál.

És azóta mindig rajtad ez az álarc,

még mindig elhiszed, így boldoggá válhatsz,

szeretetre vágyva folytatod a harcod,

és sehogy sem érted, mért vallasz kudarcot!

Talán, ha lelkedhez még visszatalálnál,

akinek születtél újra azzá válnál,

s megértenéd végre, miért vagy e földön,

nem lenne az élet gúzsba kötő börtön!

Nagyon fontos lenne önmagadra lelni!

Ne akarj hát másnak folyton megfelelni!

Ne hidd, hogy csak akkor fognak majd szeretni!

Ne engedd magadat így félrevezetni!

Add csak önmagadat, ne hódolj be másnak,

ne engedj érzelmi mocskos zsarolásnak.

Ki csak akkor szeret, ha úgy élsz, hogy várja,

az bizony lelkedet kalitkába zárja!

Lelked szabad madár, szabadságra vágyik,

ha ketrecben csücsült, rab volt mostanáig!

Azt ki rabláncon tart, szeretettel zsarol,

hagyd ott az út szélén szenvedni valahol!

Önmagadért vállalj csak felelősséget,

az úgyis elvisel, aki szeret téged!

Találd meg önmagad, tedd szívből a dolgod,

engedd hogy a lelked mától legyen boldog!