Lelkem könnyei
Nyugszik a Nap, pirosra festi az eget,
S a hideg fátyolos köd átveszi a helyet.
Jön már a Hold is, nyomában csillagok hada,
S az éj leple alatt, felhők szállnak tova.
Pára lepi el a tájat, alig látni a fényeket,
Csak az autók zúgását hallani, egyre távolabb, s közelebb.
Emelkedik a mellkasom, szívem egyre csak zakatol,
Csukott szememen apró pilláim vacakol.
Ritmusos a levegő, gondolatok cikáznak,
Félelmetes ahogy jönnek, mennek az árnyak.
Kinyitom szememet, kell egy kis fény!
Látom az asztalon, ahogy libben a gyertyafény.
Aludnom kellene, hisz hamar itt a hajnal,
Rohanó világom, majd perzseli a nappal.
Zajos a világ, szenvedéssel, szomorúsággal teli,
Lelkem-e sok panasz láttán, örömét nem leli.
Miért a sok küzdelem, versengés, kapzsiság ?
Miért van az, hogy sosem telik meg eléggé a pénzes zsák ?
Miért kell hatalom, a tiszta lelkűek felett ?
Fátyollal szőtt szemük, mikor nyílik végre meg ?
Miért ez a különbség, miért ez a szakadék ?
A tiszta fény helyett miért ez a sötétség ?
Hisz mindnyájan egy nyájhoz tartozunk,
Mert mind mind a Teremtő gyermekei vagyunk.
Lássák már végre meg, ott azok a nagyok !
Ahogy jöttünk, úgy távozunk, nem viszünk vagyont !
Isten színe előtt nem az számít ki mit harácsolt,
Mérlegre kerülve a súlyunk a tetteink majd meglátod !
Szeretet, kedvesség, figyelem és sok sok boldog óra,
Volt e elegendő, kellő mennyiség a birtokunkban ?
Nyújtottunk-e másoknak, sok sok örömmel teli perceket ?
A szükség órájában, nyújtottunk e segítő kezeket ?
Figyelek, figyelem, ahogy veszem a levegőt,
Túl gyors a ritmus, érzem, szívem túl pörög.
Ideje lassítani, megpihenni már,
Szemem becsukom, s csak hagyom ahogy a gondolat tovaszáll.
Nagyokat sóhajtok, lassul szívem verése,
Halkulnak a hangok, s egy ima száll az égbe.
Kérlek Uram add meg hogy Béke legyen végre.
Majd szép lassan könnycsepp gördül arcomon,
És az álom angyala megpihen a párnámon.
Berta Katalin
S a hideg fátyolos köd átveszi a helyet.
Jön már a Hold is, nyomában csillagok hada,
S az éj leple alatt, felhők szállnak tova.
Pára lepi el a tájat, alig látni a fényeket,
Csak az autók zúgását hallani, egyre távolabb, s közelebb.
Emelkedik a mellkasom, szívem egyre csak zakatol,
Csukott szememen apró pilláim vacakol.
Ritmusos a levegő, gondolatok cikáznak,
Félelmetes ahogy jönnek, mennek az árnyak.
Kinyitom szememet, kell egy kis fény!
Látom az asztalon, ahogy libben a gyertyafény.
Aludnom kellene, hisz hamar itt a hajnal,
Rohanó világom, majd perzseli a nappal.
Zajos a világ, szenvedéssel, szomorúsággal teli,
Lelkem-e sok panasz láttán, örömét nem leli.
Miért a sok küzdelem, versengés, kapzsiság ?
Miért van az, hogy sosem telik meg eléggé a pénzes zsák ?
Miért kell hatalom, a tiszta lelkűek felett ?
Fátyollal szőtt szemük, mikor nyílik végre meg ?
Miért ez a különbség, miért ez a szakadék ?
A tiszta fény helyett miért ez a sötétség ?
Hisz mindnyájan egy nyájhoz tartozunk,
Mert mind mind a Teremtő gyermekei vagyunk.
Lássák már végre meg, ott azok a nagyok !
Ahogy jöttünk, úgy távozunk, nem viszünk vagyont !
Isten színe előtt nem az számít ki mit harácsolt,
Mérlegre kerülve a súlyunk a tetteink majd meglátod !
Szeretet, kedvesség, figyelem és sok sok boldog óra,
Volt e elegendő, kellő mennyiség a birtokunkban ?
Nyújtottunk-e másoknak, sok sok örömmel teli perceket ?
A szükség órájában, nyújtottunk e segítő kezeket ?
Figyelek, figyelem, ahogy veszem a levegőt,
Túl gyors a ritmus, érzem, szívem túl pörög.
Ideje lassítani, megpihenni már,
Szemem becsukom, s csak hagyom ahogy a gondolat tovaszáll.
Nagyokat sóhajtok, lassul szívem verése,
Halkulnak a hangok, s egy ima száll az égbe.
Kérlek Uram add meg hogy Béke legyen végre.
Majd szép lassan könnycsepp gördül arcomon,
És az álom angyala megpihen a párnámon.
Berta Katalin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése