Karácsony

Karácsony...

Karácsony, Karácsony
Mond-e neked valamit e világon ?
Gondolsz-e még szépre jóra,
Ajkad nyílik-e még kedves szóra?
Vagy gond és bánat nyomja Lelkedet?
Irigység és Félelem ül szíveden?

Kergeted a boldogságot,
Vágyaidban, ház, autó, mérhetetlen vagyon.
Minden kell mi másnak van, habzsolsz
S elfeleded mi az igaz szépség, belső érték, mi a jó
Ha tehetnéd lángba borítanád e világot,
Mert a kapzsiság ma már a mértékadó

Csendesedjen el a világ, kívül, belül hát
Mert a homokóra gyorsan lepereg,
Számot vetve életeddel,
amit kellett megtetted-e, adtál-e eleget?
Adtál -e figyelmet, kedves szavakat
Ölelést, szíved szeretetét?

Ó bárcsak adtad ! Mondtad volna !
De szó nem jött ki ajkadon,
Bezárkózol, elzárkózol, álmaidat feladod,
Hited elfeleded, nem vagy már az utadon
Pedig az élet ajándék és minden ember,
kit a sors az utadba sodort.

Karácsony van ! Ezüstszálon Lelked ébred,
Legyen most hát ünnep! Engedd el az élet gondjait.
A félelem helyett nyisd ki szíved, s pengesd szépen húrjait.
S a csodás csillagos ég alatt, lásd meg a fényt, lásd meg a bájt,
Bátran merj szeretni, s az élet neked is bőven ád.
És a mennyei ajándékot alázattal várd !

Áldott Békés Ünnepeket kívánok !

Berta Katalin