Amikor az ember élete a nagytakarításról szól, avagy a külső és belső rendrakás.
Az idei év számomra, minden szinten a pakolásról, takarításról, a szelektálásról szólt...
Néha vannak az ember életének, olyan időszakai, melyben a külső és belső rendrakás kerül előtérbe.
Külsőleg a környezetünk tisztításának, takarításának, festésének, szépítésének van itt az ideje.
De nem szabad megfeledkeznünk a belső rendrakásról sem. A takarítással leporoljuk a bútorokról a port, lekaparjuk a festékmaradványokat, fényesre mossuk a lakást, belsőleg pedig megszabadulunk minden lerakódott, csökevényes, múltbeli, dédelgetett fájdalmas érzéseinktől, gondolatainktól, mindattól amely, már nem szolgál minket, melyben már nem érezzük jól magunkat.
Úgy is mondhatjuk, hogy igyekszünk tisztára mosni a Lelkünket is, hogy ismét fényesen ragyogjon.
A változás szele akár, külsőleg, akár belsőleg érinti meg az embert, jól söpör, mert tetszik, vagy nem kikényszeríti azt aminek jönnie kell. Mind ezt érzi az ember. Érzi mert feszít ott legbelül. Lehet, hogy már korábban kellett volna, de az energia nem enged tovább tétovázni. Most kell, vagy most aztán tényleg itt az ideje. Bárhogy is történik a vihar utáni csend is megérkezik egyszer, és jó érzéssel tölti el az ember Lelkét. A takarításnak is egyszer vége, és akármilyen fáradsággal is jár, a végeredmény a tiszta, csillogó, friss illatú lakás, a külső környezet. A belső fájdalom és feszültség is enyhül, amikor a a belső rendrakással minden a helyére kerül. Legalábbis egy időre...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése