Harsonák hangja
Az est mámoros illatával,
szívem dobbanó áhítatával,
múltbéli látomások háza
szemeim merengő fátyla.
Látom mit mond a múlt,
majd élek a mának ma,
és meglátom a jövőm,
ahogy az ölembe hull.
Nem sajnálom hol babér nem termett,
mert az, nem az én sorsom tollából íródott,
győztes csak akkor lehetek,
ha a múlt értékeit becsülve,
tanítómként a jelenbe hozom.
Szóljanak, hát a harsonák,
mert most a jövőm ajtaját nyitom.
Berta Katalin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése