MI NŐK

MI NŐK

"Mi nők szeretünk lenni, csak úgy a létezésnek élni,
Befogadni, várni, érezni és életre hozni, megalkotni, s megszülni a csodát.

Mi nők szeretünk szeretve lenni, s szerelemben meghalni,
kedvesünkkel egy életre közös útra lépni.

Mi nők szeretünk ölelni, ölünkben érezni, lüktetni,
az érzékek végtelen rejtelmeiben elveszni.

Mi nők nem felejtünk, csak remélünk,
megbocsájtunk és szeretünk.

Mi nők otthont teremtünk,
szépséget és nyugalmat,
melegséget és örömet adunk.

Simogatunk és bántunk,
Adunk és befogadunk,
Sírunk és nevetünk,
Álmodunk és valóságban élünk.

Meghalunk olykor, de újjászületünk,
Temetünk, de tovább lépünk,
Oltalmat, vigaszt, támaszt adunk,
szerelmet remélünk, s a csillagokban hiszünk.

Látni és láttatni akarunk
érezni és éreztetni, hogy vagyunk,
a színek és illatok birodalmában,
fények és ízek világában,
a reménység és hit egében,
elrejtőzni, s elfeledni az időt.

S igen, néha lehet, túl sokat és sokszor
csacsogunk, vitázunk, tévedünk és vétünk.
S egy megrajzolt, hatalmas rózsaszín felhőben élünk.

De TI FÉRFIAK, kik megteremtettétek a Világot,
engedjétek, hogy mindezek lehessünk,
Hogy Hol?
Mellettetek, veletek, előttetek, mögöttetek
A mindenségben.
Mert nélkületek és nélkülünk csak szürke semmi a VILÁG."