Érzések, Sejtelmek, Gondolatok...

Vajon mit kellene tennem ahhoz, hogy a kezem úgy irányítsa a tollamat, hogy gondolataim, érzéseim méltó kifejezésre jussanak? Vajon hol akadnak el? Néha megérint valami, felszabadít és az írás is könnyedén megy. De ezek a pillanatok, percek, gyorsan elsuhannak. Miért nem tudom önmagamnak megőrizni ezeket a pillanatokat, perceket, hogy hosszú órákra, napokra megmaradhassanak? Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is lehet az a felszabadult érzet, ami kiváltja belőlem, és hogy ez miért is nem tartós.de még nem tudom. Sejtem, de bizonyosságom még nem találom. Néha úgy érzem, hogy most. Most majd mindjárt elcsípem, de aztán huss, mint egy pillangó egy szem villantás alatt elillan.
Aztán ismét jön egy fuvallat, de az sem marad sokáig .Mint ahogy az élet is mindig változik, hullámzik, Lelkem nyugalma is ugyan úgy. De azt már tudom, hogy ezek a pillanatok, percek, napok, életünk ösvényén mindig új és új tapasztalást hoznak, és élni kell minden egyes pillanatnak, percnek, órának, napnak. Mert minden reggel felkel a nap is és minden nappal új pillanatokat, perceket, órákat nyújtanak számunkra. Ezt kell megérteni, kiélvezni, szeretni. Néha egy hang, egy szó, egy ölelés, egy dallam, egy látvány, egy élmény, felébreszti bennem közlési vágyamat és a toll a kezemben máris megindul és csak írom, írom, írom. Úgy gondolom, hogy ekkor a Szívem mozdul meg és Szívből, Lélekből írok. Rájöttem, hogy ez kell nekem, mert örömet okoz. Most már tudom, hogy ez éltet.
A mindennapok gyönyöre, látványa, dallama, ölelése, élménye, és, hogy ezt az érzést másokkal is megoszthatom!


Köszönöm!

Berta Katalin