A Figyelem és a Csend mint az élet tanítása

Az életben minden tanítás és minden tanítás egy út jelző tábla.Segít eligazodni a mindennapokban.Csak figyelni kell!

A figyelem maga a magasabb tudatosság, jelenlét a mostban, nem a múltban és nem a jövőben. Amikor figyelek, csak a jelen pillanatra figyelek és a jelen pillanatnak élek.

Amikor figyelek, figyelem a körülöttem történteket, kifelé figyelek, hallással, látással, érzékeléssel. Amikor befelé figyelek, arra figyelek, hogy mit érzek és mit vált ki belőlem a kinti tapasztalás. A lényeg, hogy a bennem zajló események megfigyelőjeként legyek jelen. Amikor megfigyelőként vagyok jelen megtapasztalhatom és birtokba vehetem az átalakulásomhoz használható leghatékonyabb szerszámot. Így sikerül megszabadulnom azoktól a rutin szerű reagálásoktól, képzetektől, cselekvésektől, amik csak konfliktust, fájdalmat okoznak számomra.

Most már megértettem ezt a tanítást. Mint ahogy megértettem azt is, hogy félelem és vágy kettősségében élünk, vagy félünk valamitől, vagy vágyakozunk valamire, valami után.Tetteink vagy félelemből, vagy vágyból származnak. Budha szerint: "a fájdalom és a szenvedés  a vágyból és a sóvárgásból származik" A figyelő tudatosság segíthet ennek kiküszöbölésében.
Ahhoz, hogy ezt elsajátítsuk meg kell szeretnünk a csendet. Örökké zajban élünk, állandóan beszélünk, sokszor mondanivaló nélkül, vagy tv-t nézünk, (még akkor is szól némelyik helyen, hacsak hallgatjuk, mert közben mást csinálunk )zenét hallgatunk, valaminek mindig zajongni kell.

A csend a tudat olyan állapota amikor mentes a gondolatoktól és mégis teljesen éber állapot, olyankor teljesen jelen és készenlétben vagyok. A csend az éberség, a jelenlét, a vibráló elevenség.A jelenlét pedig cselekvésre késztet, ilyenkor születnek a kreatív ötletek, gondolatok.Sok esetben én sem tudom, hogy miért nem megy az írás, amikor pedig elcsendesedek, nem figyelek semmire, sem a múlton nem rágódok, sem a jövőn nem aggódom, csak figyelek befelé, figyelem a csendet, a csendben a lélegzetemet,és amikor teljesen kiüresedett az elmém, na akkor jönnek gondolatok és ezek a gondolatok, nem felületesen csevegő, hanem mélyről jövő gondolatok.Ezek a gondolatok által értem meg és érzem azt, hogy fölösleges a múlton rágódni és a jövőről aggódni. A mostban kell lenni, bízni az életben, mert a bizalom a félelem hiánya, és annak ellensége, az idő nélküliség.