Itt kezdődött minden........!

Valahol mindig elkezdődik valami.Valami ami nem hagy nyugodni. Feszít belülről, sürget, és azt mondja szinte hallhatóan, hogy ez így nem jó, ez így nem mehet tovább, valami nincs rendben, nincs a helyén. Rabságban élek, saját börtön falaimon belül.
Eljut a tudatomig és lassan-lassan ráébredek arra, hogy szabadságra vágyom és mindennél fontosabb lesz számomra ez az érzés. A börtön falai egyre nyirkosabbá, és egyre sötétebbé válik számomra jelenlegi világom. Szabadulnék, de nem tudom, hogy hogyan és miképp.Toporgok egy helyben miközben egyre sürget, egyre hangosabban hallom. Légy Szabad! Szárnyalj! Élj úgy, hogy világosan és tisztán láss magad körül mindent. De még mindig nem tudom, hogy mi lehet az, ami ebben a helyzetben segít, csak azt tudom, hogy indulnom kell. Aztán temérdek kérdések halmozódnak fel bennem: Merre induljak? Hogyan kezdjek neki?, miközben a félelmeim húznak visszafelé és érzem, hogy a mélyre, egyre csak mélyebbre visz visszafelé. Küzdök, kapálódzok, míg egyszer csak kitör belőlem, hogy ezt tovább nem akarom, mert fuldoklom, nem kapok levegőt. Mély fájdalmaimból kitörve, hangos kiáltással a földre rogyva kiáltok: Elég! Fényt és levegőt akarok! Teremtő Istenem segíts!
Miután kizokogva magam megnyugszom, rá eszmélek, hogy segítséget kértem attól, akitől már oly régen eltávolodtam. Akárhogy is, de e szó kiejtésével melegség töltötte el a Szívemet, majd érzem, hogy világosodik börtönöm, láncaim melyek nem engedtek szabadulni, most szépen lassan lazulnak és végre úgy érzem lélegzek. Még teljesen fel sem eszméltem, amikor érzem, hogy valaki kézen fogva kiránt a gödörből, ki a sötétségből és a felismerésem által rá jövök, hogy ettől kezdve nem vagyok egyedül.

Halad az idő, de a kétségek továbbra is gyötörnek, míg egy könyv, melyet a kezembe ad valaki, valaki, akinek évek hosszú során sokat jelentettem, akit én igazi, őszinte Barátnak hívok.
Egy könyv, melynek elolvasása és értelmezése után az eddigi hit rendszerem, mint tükör, darabokra esik szét és kezd lehullni a fátyol a szememről, megnyílik egy új világra és új megvilágításba helyez mindent.
Minden eddigit felülír és ezáltal teljesen másképp látok mindent.Szépen lassan megmozdul, elindul bennem valami,valami ott legbelül. Nem tudom, hogy mi az, de érzem, hogy bizalmat adok neki, és hagyom, hogy vigyen, sodorjon. Még nem tudom, hogy merre, hová sodor, de érzem, hogy bíznom kell benne akkor is, ha az ismeretlenbe visz és döntésre kényszerít. Döntöttem és az új világot választottam akkor is, ha számomra ismeretlen. Sajgó Szívem tele sebekkel, fájdalommal, mégis a keserűségek ellenére ismét Bízni és Hinni kezdtem. Az új utamon új és ismeretlen emberek kerültek az életembe és olyanok is, akik a régmúltból jöttek elő és akiket egy időre elfeledtem.Nem tudtam, hogy mi dolgom lesz velük, mégis hagytam hogy részévé váljanak az életemnek. Aztán olyanokkal kerültem szorosabb kapcsolatba akik addig csak a mindennapi munkám során találkoztam. Közelebb kerültünk egymáshoz, és rácsodálkoztam, hogy eddig csak felületesen ismertem őket. Mennyi minden lakozik bennük ami eddig rejtve volt előttem, és hogy milyen  közös vonásaink vannak.
A sok változásban azt vettem észre, hogy teljesen megváltozott az érdeklődési köröm. Például, nem szeretek TV-t nézni, szinte idegesít a sok beszéd és rájöttem, hogy nem mond számomra semmit, és attól kezdve nem kapcsoltam be.Zene hallgatás közben a dalok szövegei teljesen új értelmezést kaptak. Nem szeretek pletykálkodni , másokon gúnyolódni, mert elgondolkodtam azon, hogy amikor én nem vagyok ott a beszélgetési körön belül,akkor rólam vajon mit pletykálnak. Egyre több mindennel nem értek egyet, amit az előtt, a gondolati világomnak tekintettem. Azt gondoltam, hogy változik a világ és a körülöttem élők.

Élem napjaimat, de érzem, hogy ez már teljesen más, mint korábban, de még mindig nem voltam tisztában vele, hogy mi is történik igazán, míg egy nap felfedeztem egy tanfolyamról szóló hirdetést és kíváncsivá tett, és elgondolkodtatott. Mit is csinálok most? Miért zavar ahogy csinálom? Rájöttem, hogy az életemből hiányzik valami. Igen a Szenvedély. Szenvedély nélkül pedig fabatkát sem ér semmi, ha nem lelem örömömet benne. Ha pedig nem lelem örömömet benne, nem elégít ki., mert tudom, hogy itt és most nem vagyok képes ennél többet nyújtani. Napokig rágódtam és végül úgy döntöttem, hogy bele vágok.
Akkor még elképzelésem sem volt, hogy ez merőben megváltoztatja, mondhatni, hogy fenekestül forgatja fel addigi életemet, amely egyébként is elég zűrzavaros és kusza volt. Úgy éreztem, hogy ez az oktatás, ha másra nem is , de önmagam megismerésére jó lesz. Jöttek sorban a tananyagok olvastam, megpróbáltam értelmezni, a gyakorlatokat elvégezni és szép lassan rájöttem, hogy nem a világ és a körülöttem élők változnak, hanem én magam. Kezdtem megismerni a személyiségemet, belső világomat és ezáltal a külső világ működését is, de már más szemmel. Már tudom, hogy itt e földi világban és a kinti dimenzióban sokkal több van, mint amit sejteni véltünk.Már tudom és értem, hogy én és mindenki sokkal több mint azt előtte hittünk és gondoltunk.
Mint Csipkerózsika aki hosszú álmából ébredezik, miközben évek teltek el anélkül, hogy bármit is éberen és tisztán láttam volna. Ez mind,mind csak hamis éberség, rafináltan álcázott kábulat volt. Most már tudom, hogy ki vagyok én, miért születtem erre a Földre, hogy mindenki fontos láncszeme egy magasabb szintű tervnek és megmásíthatatlan dolga van. Azt is tudom, hogy nem csak fizikai test, hanem Lélek és Szellem, melyek kölcsönhatásban vannak egymással és irányítják az életem. Sokszor ellentétesen és fordítva, kontroll nélkül, de annak mindig ára van és felelősséggel tartozunk ezért.
Érzem, hogy mintha hullámvasúton ülnék egyszer fent és egyszer lent. Szédülök, forog velem a világ. Félek, kételkedem, próbálok irányítani. De rájöttem, hogy ez így nem megy. Muszáj rendet csinálnom kint és bent is, mert így nincs összhang, nincs harmónia.Valamilyen ismeretlen kényszerítő erő próbák elé állít és nem tudok szabadulni. Kesze-kusza gondolataimat próbálom kordában tartani, és úgy érzem, hogy összefogott ellenem az egész világ. Mindenkit hibáztattam, a szüleimet, a páromat a körülményeimet és természetesen legfőképpen önmagamat. Miért? Miért így? Miért most? Miért vele? Miért általa? Szövevényes kérdéseimre vajon hol találok választ? Majd a küldött tananyagból szépen lassan ráeszméltem, hogy ezt az utat mások is, ha nem is ugyan így, de hasonlóan bejárták.
Bíznom kell bennük! A tudás a birtokukban van és azt önzetlenül, tiszta szívvel osztják most meg velem. Ettől kezdve rajtam múlik, hogy mit kezdek vele. El kezdtem szép lassan szemlélni először önmagamat bentről kifelé, majd mindent, amivel a tanulás során találkoztam.Szép lassan kirajzolódott, hogy elsődleges a belső rend, ha az megvan, akkor azáltal a külső is igazodik hozzám, mert ahogy bent, úgy kint. A belső nyugalom, a belső kiegyensúlyozottság, a Lelki békém és az önmagam elfogadása, szeretete által változik a külvilágom. Ettől kezdve én teremtem magamnak a valóságot, mert a valóság én vagyok, bennem van, általam jön létre, az én tükörképem. Amit önmagamnak valóságként teremtek, azt fogom visszakapni, az tükröződik vissza rám.
Csak használni kell hozzá a megtanult, megfigyelt, megtapasztalt dolgokat, mint például a 

-SZERETET-et : 

 Szeretet, mely jóságból fakad, önzetlen, tiszta hitből származó cselekedet   alapján, ítélet és válogatás nélkül

-HIT-et:

 Hinni elsősorban önmagamban, a saját tapasztalásom, gondolkodásom erejében vetett bizalomban, a megfigyeléseimben és józan ítéletemben. Ha ez megvan, akkor hinni egy másik emberben, úgy, hogy biztos lehessek alapvető  
 tulajdonságainak, személyisége magvának, szeretetének megbízhatóságában és állhatatosságában.

-BÁTORSÁG-ot: 

A hithez bátorság is kell. Kockázat vállalási képesség, és készség, hogy a  fájdalmakat és a csalódást is elviseljem. Bátornak lenni az élet nehézségeivel, bal szerencséivel, szomorúságaival szemben, hogy azt  kihívásnak tekintsem. 
Nem szabad ragaszkodnom a védettséghez és biztonsághoz, mert ezáltal elrekesztődünk és önmagunk foglyaivá válunk.

-KONCENTRÁCIÓ-t: 

A koncentráció figyelni tudást jelent. A koncentráció annyi, mint teljességgel a jelenben lenni, az itt és mostban, és mind ezt az éber  
lelki egyensúly állapotában kell, hogy történjen.

-TEVÉKENYSÉG-et: 

A tevékenység mint belső aktivitás az ember képességeinek  termékeny használata. Aktívnak lenni gondolatban és érzésben is  
szemmel, füllel, a nap minden szakában

-HÁLA-t: 

És természetesen mindennap hálásnak lenni, és azt ki is fejezni a Mindenség és  Mindenki irányába, mert mindennap tanulunk valamit, amely által több és gazdagabb vagyunk.
       
 Hisz ezért vagyunk itt a Földön! Vagy nem?

Az én utam így indult. Fel kellett és fel kell, hogy égessek magam mögött mindent ami már nem szolgálja életem, mert csak ez által születhetek ujjá és remélem, hogy sokat tanulok tapasztalok még hátralévő életem során, hogy azt én is másokkal megosztva, segíthessem út keresésük.

Hálásan köszönöm minden kedves Barátomnak és Tanítómnak akik segítettek és a mai napig is segítenek utamon.

Tehát Bátorságra fel!

Berta Katalin